Welcome! New York-ban jársz, egy olyan városban mely éjjel- nappal talpon van. Jelenleg 2013 szeptemberében vagyunk, és még iskolakezdés előtt állva érkeznek haza a diákok.
Mindenki hazajön a nyaralásból, patrikra járnak, élvezik az utolsó napokat. Már nem sokáig.
Gyere, légy részese ennek a világnak!
Belépés
Staff
Theo
Neon
Linus
Chatbox
Legutóbbi témák
» pander 4ever Vas. Ápr. 12, 2020 9:02 am by Hyde Hyde
Hopp, lefordultam az ágyról. Na és vajon miért? Hát, mert csak hűlt helyét találtam a vőlegényemnek. Még most se tudom, hogy melyik nap hánytól van órája. Emiatt vannak ezek a kis balesetek. Telefonom után nyújtózkodom és rájövök, hogy kemény negyed óra múlva különórát kell tartanom a Moulds gyereknek. Vajon hányszor nyomtam ki az ébresztőt? Áh, mindegy, ezen most úgy se tudok változtatni. A telefonomat vissza dobom az ágyra, majd birtokba veszem a fürdőszobát. Mivel az idő szorít, így a lehető leggyorsabban zuhanyzom le, intézem el azt ami szükséges. Na meg válogatom az össze a ruháimat, húzom fel a harisnyát, föléje a fekete szoknyát. Vörös rövid ujjú ing ami takarja valameddig a tetoválásaimat. Balerinát választok magas sarkú helyett, mert nem kell egy teremnyi diák előtt megjelennem. A táskámba bedobok mindent amire esetleg szükségünk lehet. Amennyire hallottam a fiú tud és tanul egyaránt, így lehet nagyon kíváncsi lesz bizonyos dolgokra. Ezért nem árt felkészülnöm, emiatt is kapom el a konyhapulton lévő termoszomat. Forró kávé, cukorral, tejszínnel ahogy szeretem. Némán hála imát rebegek a rajztanáromnak, hogy megcsinálta nekem, később pedig megkeresem, mert megint nem ébresztett fel mikor elment. Begombolom a blézert, vetek egy utolsó pillantást a tükörképemre és kilépek az ajtón. Zárok, aztán a kulcs eltűnik a táskámban. Lesétálok a lépcsőn, benézek a postaládába ahonnan összeszedem a leveleket és bedobom a táskámba. Végre kint vagyok a szabad levegőn, egyenes az iskola felé tartva. Illetve teszek egy kisebb kitérőt a reggelimért, ami egy apró pékségben rejlik. A csokoládéval töltött kifliért bármikor elcsábulok, ez most sincs másképp. Fizetek, majd távozom végérvényesen az iskola felé kezemben a papírzacskóval ami a csodálatos reggelimet tartja fogva. Mosolyogva megyek végig a hatalmas alma materen. A diákok között újra elvegyülök, ki se tűnök. Senki meg nem mondaná, hogy én vagyok Williams tanárnő, ahogy a legtöbb diák ismer. Kezdek lassan beletörődni ebbe is, hisz úgy se fogok nőni hirtelen 10 centit, hogy ne legyek ilyen alacsony. Pedig a 165 centit nem alacsony elnézve a női nemet. A tanári felé veszem az irányt, ami még új számomra, hisz sose fordultam meg még az iskolai részen. Az egyetemen már többször voltam, lévén, hogy ott picivel több órám van. Szerencsére ennek az ajtónak nem megyek neki, simán benyitok és összeszedem amire szükségem van. Könyvek, amiknek talán hasznát fogom látni a különóra ideje alatt. Hirtelen azt se tudom melyik teremben beszéltünk meg találkozót a fiúval. Lemegyek a földszintre, a tekintetem végig siklik a folyosón. A falon pedig ráakadok az evakuálási tervrajzra, amire fel van tüntetve merre található a történelem tanterem, mert itt ilyen is van. Diadalittas mosollyal az arcomon indulok el, megtaláltam amit kerestem! Bár garantáltan szükségem lesz egy térképre ha el akarok igazodni a két helyen egyszerre, de nem egy időben. Kissé félve nyitok be a terembe, hátha elkéstem innen. De nem, mert senki nincs itt. Nyugodtan sétálok el a tanári asztalhoz, dobom le a táskámat rá és ülök le az asztal mögötti székre, a tábla előtt. Előkerül a kis papírzacskó a kiflikkel, én meg enni kezdek. Szükségem van az energiára ha órát kell tartsak a fiúnak. Ő pedig ezért jön. Szépen is kért, én meg miért ne mondtam volna igent? Bár kerülöm a diákok társaságát mióta az egyik egyetemi órámról ki kellett pakoljak 5 diákot, mert a fotóimat küldözgették egymásnak. Annyira vészes fotók nem is voltak, csak valahogy a tudomásukra jutott a mód ahogy megszereztem a pénzt az tandíjamra. Másként miért pont ők szórakoznak ezzel, hisz biztosan közöttük is van akinek meg kell keresni a pénzt a tanulására, mert nem pottyan az ölébe. Másként várok, a fiúra. Időben érkeztem meg, nem késtem, így tőle is elvárom ezt. Ha pedig késik nem harapom le a fejét, biztosan nyomós oka volt ezt tenni. Nyomós okok közé esik a betegsége, a diabetes, ami nyílt titoknak számít a tanárok között, jó értelemben Elnézzük amennyiben órán eszik, megméri a cukrát vagy kisétál az orvosi rendelőbe. Órási áldozatot vállalt magára, hogy normális iskolába jár, nem pedig magántanuló, ami becsülendő.
Valentine Moulds gimis
Szülinap : 1995. Feb. 14. Hozzászólások száma : 13 Join date : 2013. Oct. 06. Age : 29
Tegnap Camival rosszalkodtunk. Ami persze egyáltalán nem jelent semmi rosszat. Csak éppenséggel bezárkóztunk a szobámba, egy nagy adag pattogatott kukoricával, és filmeztünk, amíg ő el nem aludt. Nem is lenne ezzel semmi baj, ha nem ugrott volna az egekbe reggelre a cukrom. Engem annyira nem izgatott, hiszen tudtam az okot, és azt is hogy inzulinnal könnyedén helyre lehet pofozni azt a 19-es értéket, de anyám már nem volt ilyen egyszerű eset. Rögtön orvoshoz akart rohanni, nekem meg muszáj volt bevallanom, hogy tiltott dolgot csináltam. Cami is ki híján bajba került, de kimagyaráztam. Az egyetlen gond, hogy emiatt, anya újra tervezte a napi étrendemet, és persze, nem hagyhattam el a házat, amíg nem látta, hogy javul a helyzet. Közben meg a lelkemre kötötte, hogy az első órám után is mérek cukrot, meg a második után is... Tiszta macera. Pedig már felöltöztem, és indulásra kész voltam. Semmi extra, csak farmer, tornacipő, fekete póló, meg egy kardigán. De ha nem jó a cukrom, akkor rögtön vegyek fel kabátot is. Jó hogy sapkát, sálat nem rak a nyakamba! Komolyan, ennyi felhajtást, egyetlen kirúgó érték miatt. Nem a világ vége. De persze beletörődtem. Az már kicsit rosszabb, hogy emiatt késében vagyok, és nem fogok odaérni a lebeszélt különórámra. Pedig nekem ez fontos. Kell a felvételimhez. Viszont ez is olyasmi, amit nem mondhattam otthon. Sietősen tekerek a suli felé, a biciklitárolóban lelakatolom a bringát, és rohanok a teremhez, de persze, hogy megcsörren a telefonom. Apám. Szuper, ezek szerint anya felhívta. Meg kell állnom egy pillanatra, hogy kifújjam magam, aztán felveszem a telefont, de nem teszem a fülemhez, semmi kedvem megsüketülni. Csak jó egy perc után szólok bele, hogy megkérdezzem van-e még valami. Erre megint leszidnak, de már nem hat meg. Elindulok a terem felé, és csak igennel meg nemmel válaszolok. Ez a legtöbb, amit tehetek. Oda is érek, talán nem késtem még olyan sokat, és le is raknám, de amikor lenyomom a kilincset, apám lesokkol. - Fizika pályázat? - állok meg a félig nyitott ajtóban, és csak magam elé pislogok meredten - Miért? - kérdezem meg végül, mert nem értem, és persze egyszerű és gyors választ kapok, amiből tudom, hogy nem tiltakozom - Igen, értettem. Rendben. Szia. Teszem le a telefont, és nem éppen vidáman dugom zsebre, miközben belépek, és behúzom magam után az ajtót. A tanárnő már ott ül az asztal mögött, és ha jól látom, eszik vagy épp befejezte... Így talán annyira nem vészes, hogy késtem. - Elnézést a késésért - hadarom, és ha csak meg nem állít, beülök az első padba vele szemben és kiveszem a válltáskámból a töri könyvem, egy füzetet, meg egy tollat, s már figyelik is mint egy kis angyal. Kell a töri majd az egyetemen... Nem mintha pontosan tudnám, hogy mit akarok csinálni. De azt tudom, hogy történelemnek, meg nyelveknek kell benne lennie. És majd megkérdezem a tanárnőt is, hogy mit javasol, de majd csak akkor ha már túl vagyunk pár ilyen különórán.
Kezdőlap 
Publications 
Vas. Ápr. 12, 2020 9:02 am by Hyde Hyde
