Valentine & Iesha;; büntiben egy teremben

- De tanár úr! Megakarták vonni tőlem a nikotint! – Nyafogok a tancsinak, közben olyan erősen kapaszkodok az asztal sarkába, hogy belefehérednek az ujjaim. Igazság szerint nem vagyok nikotin függő, csak előző órán felment bennem a pumpa, úgyhogy… Ha őszinte akarok lenni, csak a megnyugvás miatt cigizek, ezen belül is csak a légzés miatt. Magyarán az előző órai csoda miatt muszáj volt lejjebb taszigálnom a vérnyomásomat – de ezt egyedül nem lehet véghezvinni. Ezért hát karon ragadtam az első embert aki szembejött velem a folyosón és berángattam a lányvécébe. Az ismeretlen szerencsétlenségére nem néztem meg milyen nemű is ő, és már csak a wc fülkében kaptam észbe, hogy egy ázsiai pasi az áldozatom. Hoppá. De nem sokáig élvezhettük egymás társaságát, mert tancsi meglátott minket berohanni és utánunk jött. Bár vicces, mert ahogy ránk nyitott, a megkönnyebbülés szikráját láttam a tekintetében. Ejnye, tancsi. Csak nem arra gondolt, hogy elcsábítok valakit a sloziban?
- Nyújts be panaszlevelet. – Tanár úr még csak rám se néz, csak karba tett kézzel az ajtóhoz sétál. – Még másfél órát itt kell tanulnotok büntetésképp. És csak hogy tudd, Iesha: rátok fogok nézni, szóval meg ne forduljon a fejedben, hogy esetleg kiszöksz. – Szól még vissza a válla fölött, mielőtt bezáródik mögötte az ajtó és eltűnik a szemem elől.
- Esélytelen, hogy én itt rohadjak másfél órán keresztül. – Morgom az orrom alatt, és odafordulok a fiúhoz. Ajkaimmal enyhén csücsörítek, az agyam lázasan dolgozik valami terven. Nagy valószínűséggel a tanár úrnak eszébe se fog jutni hogy ránk nézzen, de nem vagyok biztos benne, hogy az életemet tenném rá. – Sajnálom, hogy belerángattalak ebbe. Sosem veszik észre, ha itt dohányzok… Pechünk volt. – Vonok vállat, majd leülök az egyik asztalra.
- Amúgy Iesha vagyok, Iesha Worm. – Vigyorgok rá szokásos százwattos mosolyommal, majd az ölembe teszem a táskám és előhalászom a mobilom. Már a nyolcadik sms-t kapom a barátaimtól: „Hol vagy?”, „Eltévedtél?”, „Késel, kisanyám!”, stb. Mintha én nem tudnám, hogy kések! – Nem akarsz elmenni valahova? Beugorhatnánk a Starbucksba kávéért és utána elbuszozhatnánk a rejtekhelyemre… - Pillantok csillogó szemekkel a fiúra és várom a válaszát. Felőlem mehetünk máshova is, a lényeg az, hogy ne itt a suliban rohadjunk!