Összezárva - Polina és Valentine

Valentine &&

Időm nagy részét azzal töltöm, hogy bebizonyítsam magamnak, hogy erős vagyok ezáltal mások akár féljenek is tőlem, vagy gondolják azt, hogy egy elkényeztetett csitri vagyok. Viszont amíg nem csak feladat miatt, hanem hétköznap  is egy szerepbe bújva élek addig elfelejtődik, hogy milyen is vagyok igazából. Sokszor nem érdekel, de vannak napok mikor eltörik a mécses és úgy érzem egymagam vagyok. Tisztában vagyok azzal magunkban bízhatunk meg a legjobban, de önző módon még is csak jobban érezzük magunkat, ha valakinek átadhatjuk gondjainkat hisz, ha beszélünk róla az segít és könnyít lelkünkön még akkor is, ha ezzel a másikat kicsit lehangoljuk.  
Aprócska könyvet lehetne írni a sok rosszról mely családunkat sújtotta és melyektől formálódtunk más emberekké. Azt gondoltam mindenkit eltudok rettenteni apámon kívül magamtól, de valamiért még sem így lett.  Camiella Moulds valamiért viszont azon személyek közé tartozik akik kedvelnek annak ellenére amilyen vagyok házunkat elhagyva. Ritkán találkozik ilyen aranyos teremtéssel az ember . Olyan mintha a kishúgom  lenne. Furcsa érzés mivel nekem bátyám volt és minden percét kiélveztem amíg lehetett annak, hogy én vagyok a kisebb. Néha furcsán is érzem magam mellette, de aztán mindig az jutott eszembe, hogy mi lenne velem nélküle?! Fiatalabb nálam és még is sokszor érettebben gondolkodik mint én. Nélküle valószínűleg még negatívabb jelenség lennék. Kétségtelen ő az én tündérem.
Most is hozzá igyekszem az egyetemet elhagyva. Valami korrepetálással kapcsolatosat említett nekem, de hogy őszinte legyek eléggé elvoltam kalandozva így csak arra emlékszem, hogy négyre kell oda mennem, vagy félnégyre? Nahát már ezt se tudom...Félre biztosan nem érek oda, de egészig még lenne időm szóval kettő között valamikor torpanok be a Rose gimibe. Gyorsan elindulok a megbeszélt teremhez amire szerencsére emlékszem. Felrohanok a lépcsőn majd élesen balra fordulva szelem át a folyosót míg megtalálom az említett tantermet. Egy pillanatra szuszogva megtorpanok majd mikor légzésem vissza áll normális ütemébe bemegyek.
-Szervusz drágám!- Mondom miközben behajtom az ajtót, s csak ekkor fordulok meg. Dermedten veszem észre, hogy velem szemben nem Cami van, hanem a bátyja...ööö, Va, Vale..jajj igen Valentine! Hát rá nem számítottam..sőt! Mit keres itt? Köszönéséből ítélve Ő sem rám számított. Van egy olyan érzésem, hogy ez nem véletlen és ez biztossá is válik bennem mikor Camiellaról kérdez, meg hogy engem is Ő hívott-e ide.
-Igen, elvileg most kellene korrepetálnom..talán mindjárt itt lesz. De te minek vagy itt?- Sóhajtva ülök le az egyik pad tetejére lábam lóbálva. Nem tudom mi a terve a kisasszonynak, de ajánlom hogy hamar ide érjen és elárulja mi folyik itt mert nem akarom elhinni, hogy a tanuláshoz a testvérére is szükség van. Vagy neki is segíteni kell valamiben? Ha így lenne nem lepődött volna meg ennyire a fiú. Telefonomat kezdem babrálni, hogy az idő addig is teljen. Arra leszek figyelmes, hogy az ajtót valaki becsukja és egy halk kattanás. Valentine oda siet majd bejelenti, hogy bezártak minek.
-Mivan? - Hatalmasakat pislogva állok fel és rohanok oda az ajtóhoz félre lökve a srácot, hogy én is megpróbáljam kinyitni. Feszegetem a kilincset de semmi.
-Ez csak egy rossz vicc!- Sipákolom miközben tenyeremmel ráütök egyet az ajtóra. Nah igen...amúgy sem a pozitív, kedves jellememről vagyok híres kevesen tudják milyen is az, ha önmagamat adom, de ilyenkor? Ilyenkor aztán felmegy a pumpa és még nagyobb utat tör magának "haragom".

Valentine &&

Tudom, nem vagyok a legkedvesebb személy és ezt most is sikerült bebizonyítanom. Szerencsétlen sráccal úgy beszéltem mint egy betolakodóval. Vagyis..felfoghatom őt annak is nem? Elvégre nem kéne itt lennie, de ki vagyok én, hogy megtiltsak bármit is bárkinek is. Nos Polina Dubled...de Cami tesójával más a helyzet. Vele nem lehetek szemét, legalábbis annyira nem mert máskülönben barátnőm megharagszik azt pedig semmi pénzért nem akarnám.  Sokan elkényelmesedve természetesnek veszik a jót, de sajna ha nem teszünk érte akkor hamar lemondhatunk róla. Én még ha nem is változom meg, de legalább az Ő környezetével próbálok nem elviselhetetlen lenni. Ezért is bánom meg hamar modortalan megnyilvánulásom, bár ahogy észre veszem nem nagyon vette zokon, vagy csak nem mutatja ki?!
-Nem mondta miből, csak azt, hogy segítsek neki. Téged miért hívott?- Oda vissza dobáljuk a "labdát", de nagyon semmi hasznosat nem tudunk meg. Zavar, hogy így alakultak a dolgok mivel semmi jót nem sejtek.  Camiella valamit tervez csak tudnám miért kellünk hozzá ketten... Olykor telefonomat babrálom máskor pedig agyalok. Ezekből azonban egy apró zaj kizökkent mely az ajtó bezárásának tudható be. Odarohanva löktem félre Vale-t ami szintén nem egy kedves gesztus volt, de talán ez már megszokható tőlem. Próbálta Ő is és én is feszegetni a kilincset de hasztalanul. Nem hinném, hogy véletlenül zártak be minket mivel csak látta  valaki, hogy ketten is bejöttünk illetve nem csuktam be rendesen az ajtót csak behajtottam szóval még a beszélgetésünket is kilehetett szerintem hallani.  Remélem, NAGYON remélem, hogy a kisasszonynak semmi köze ehhez. Valentine elindul a tanári asztal felé kulcsot keresni én pedig feladva a zárral való babrálást sunnyogok vissza egy padhoz, hogy ráüljek annak tetejére.  Elkeseredetten veszem tudomásul, hogy nem találja az asztalnál a pótkulcsot így egyetlen megoldás a telefonálás marad. Előkeresem Cami számát majd megcsörgetem. Hamar fel is veszi a telefont.
-Szia! Figyu én már itt vagyok és a bátyád is, viszont bezártak minket. Kérd el a portán vagy valakitől a terem kulcsát mikor ide jössz!-Gyorsan ledarálom mondandóm, majd választ várva csak annyit kapok, hogy szia add Valentine-t egy percre.
-Veled akar beszélni.- Oda megyek a fiúhoz átadva a telefont. Ujjaimat tanári asztalon "pörgetem". Nem tudom velem mért nem tudta ezt megbeszélni, de mindegy is a lényeg, hogy mindjárt jön...gondolom.
-Nah, mit mond?- Türelmetlenül nézek a srácra.

Valentine &&

Általában nem vagyok egy idegeskedő típus. Tartani sem szoktam semmitől. hagyom hogy minden úgy történjen ahogy történnie kell és általában minden javamra fordul. De ilyen, hogy bezárnak egy terembe még nem történt velem..ráadásul nem egyedül. Nem tudom mit kell ilyenkor tenni. Ha a földszinten lennénk kimásznék az ablakon, de innen nem lehet. A másik lehetőség az ajtón való dörömbölés hátha valaki meghallja. Próbáltam nem jött be és ez egy csöppet elkeserített. Végül felhívtam Camit ki miatt vagyunk itt mindketten amit furcsállok, hiszen, ha korrepetálnom kell amit hozzá tennék eddig még sosem kért, akkor Valentinet minek hívta, hogy mutasson neki valamit? Vagy legalábbis miért ugyanabban az időpontban.. és ő miért nincs itt? Mondjuk jobb is hiszen így nem ragadt be velünk és ki tud minket szabadítani. A telefont szerencsére felveszi és gyorsan eldarálom neki, hogy mi történt, de csak annyit mond adjam a bátyját. Átadom a mobilt, mély levegőket véve várom, hogy mit mond. Próbálom kihallani, hogy Camiella mit mond neki, de saját nyelvükön kezdenek el beszélni amiből természetesen egy kukkot sem értek. Kezdek nagyon, de nagyon feldúlt állapotba kerülni ami persze nem jó, főleg Vale számára, hisz ilyenkor még inkább kerülik társaságom. Annyira zavaros ez az egész. Ide jövünk bezárnak, Vale és Cami beszélgetése pedig titok szagú.... Mi jöhet még? Terror támadás? Nah jó nem túlzok, de akkor is szeretném megérteni mi folyik itt. Csak figyelem ahogy elsétál az ablakhoz, majd vissza, hogy vissza adja a készüléket. És, hogy miről ment a diskura? Nem sokat tudtam meg.
-Csillámpóni...- Felvont szemöldökkel nézek a fiúra, majd elfordulok. Végül is Cami szereti őket, sőt oda meg vissza van tőlük, de nem hinném, hogy fontosabb lenne neki mint a velünk való találka, vagy az, hogy kimentsen innen minket..vagy tévedek?
-De-de..mikor jön? Várjunk türelmesen? Ezt nem hiszem el..- Fujtatva trappolok vissza a padhoz melynél korábban ücsörögtem, s annak nekitámaszkodva próbálok lenyugodni. Igazából nem értem miért vagyok ennyire kikészülve. Vale eszembe juttatja kérdésével, hogy nekem rövidesen majd másol kéne lennem.
-Basszus!- Apámat keresem ki a kapcsolatok közül és gyorsan hívom is. Nem veszi fel így csak egy sms-t tudok neki küldeni, hogy otthon találkozunk mivel nem tudok elmenni a vacsorára.
-Apámmal vacsoráztunk volna..ezen a napon mindig együtt és mindig ugyanott, de akkor ez most nem fog össze jönni.- Csalódottan "dobom" az asztalra a telefont. Bánt, hogy így alakult. Mióta csak mi vagyunk egymásnak nem hagytuk ki ezt a hagyománnyá vált vacsorázást, de hát ez van.
-Neked van más programod azon kívül, hogy most elkell viselned?- Félmosolyt megeresztve pillantok rá, úgy látszik kicsit olvad a jég.

Valentine &&

Nem szeretem, ha váratlanul ér bármi is. Mindenre szeretek felkészülni. Amióta a család fele elhunyt mindig szeretek előre tervezni. Tudni akarom mi vár rám és vicces de eddig sikerült így élnem az életem. Váratlan helyzetekbe igyekeztem nem belebotlani, de úgy látszik a mai egy ilyen szerencsétlen nap. De azért hozzá tenném elég gyanús... Ha Camiellaról van szó mindenki elhiszi, hogy a csillmpónik elveszik az időérzékét és minden mást, de ettől még nem értem miért vagyunk itt a testvérével egyszerre, ráadásul amint beléptem utána nem sokkal bezárnak minket. És, ha ez nem lenne elég Camit mikor hívtam olyan furcsa volt és ahelyett, hogy nekem mondott volna bármit is a testvérével akart beszélni és nem angolul.. Mi ez, ha nem arra utaló jel, hogy ez az Ő terve? Nem akarok elhamarkodottan dönteni, de van ebben valami nem?! De végül is nem olyan vészes elvégre van társaság míg az ajtó ki nem nyílik. Valeval úgy sem beszéltem még amit nem is értek elvégre a húga az egyik legjobb barátnőm és nem egyszer voltam már náluk. Hát most itt a lehetőség, de nem tudom mit mondhatnék. Eléggé rossz volt az indítás nélkülem, hoztam a szokásos flegma, bunkó szerepem és eszembe se jutott, hogy esetleg ez neki rosszul eshetett. Az is lehet nem vette magára mert hallott arról, hogy mekkora egy szemét vagyok és nem volt újdonság ez neki..nem tudhatom.
Tekintetem az asztalra dobott telefon és a fiú arcán cikázik ide-oda. Ha ránézek olyan érzésem van, hogy nem kell megjátszanom a keménykedő primadonnát, ha pedig a készülékre pedig összeszorul szívem, hogy szegény apámmal való program ugrik. Ahogy teltek az évek Ő is látta mennyire megváltoztam és sokszor eszembe juttatja, hogy nem vagyok olyan, de ettől még ez a vacsora sosem felejtődött el. Sosem mondanék le egy közös estről. Nagyon szeretem őt még ha mostanság nem is mutattam ki. Emlékszem mikor kicsi voltam folyton rajta csüngtem most pedig...most pedig aligha van hozzá pár jó szóm. Miért keseredtem meg ennyire? Mással is történnek tragédiák még sem lesz belőlük boszorkány.
Ahogy meghallom Valentine hangját feleszmélve gondolataim kuszaságából nézek újból rá. Aprócska mosolyom lefagy arcomról és hiába próbálom visszavarázsolni arcomra aligha megy. Aztán ahogy az étkezéséről mond valamit a tanári asztalra meredek. Ott van egy kis csomag melyet valaki vagy itt hagyott.....vagy kikészítette Valenak. TUDTAM! Tudtam, hogy Cami műve ez. A pumpa valamiért még sem megy fel bennem. Felállok, hogy Vale mellé menjek.
-Ötletem az lenne, hogy ne okozzunk csalódást a húgodnak. - Elnevetem magam, majd behuppanok az ölébe. -Nem csináltam még ilyet nem vall rám, de ez egy fura nap szóval..., mesélj valamit magadról. Úgy, hogy nem ismerjük egymást nehéz lenne kitalálni olyat amit mindketten akarunk csinálni nem gondolod?- Magamra sem ismerek. Én a jég királynő néven emlegetett egyetemista egy gimis srác ülében ücsörögve akarom megismerni... HOVA FAJUL A VILÁG? Nem tudom, de valamiért nem is érdekel.

Valentine &&

Vale meglepettségén csak mosolyogni tudok. Kissé zavart és aranyos is ez a szituáció, de összességében nagyon élvezem. Kényelmesen befészkelve magam ölébe, s nézem hirtelen változó vonásait. Első gondolatom, hogy talán nem kellett volna ide ülnöm, nem kéne ennyire közvetlennek lennem(?) , talán... de aztán ez a gondolat eltörpül hiszen keze combomra, derekamra csúszik. Nem mondom egy kicsit zavarba hoz érintése, de igyekszem ezt nem megjelentetni arcomon.
-Jól van, de én akkor is  tudni akarok valamit rólad azon kívül, hogy Cami bátyja vagy.- Kuncogva fordítom el fejem  az ajtó felé. Lehet hallani, hogy páran elhaladnak, de senkinek nem jut eszébe bejönni ide, talán jobb is. Ha már egyszer úgy döntöttem nem színészkedem előtte akkor sokáig akarom kiélvezni, hogy kedves lehetek...kicsit sem azért mert megmozgatja fantáziám. Még a gondolatba is belevörösödöm. ELÉG! Miről beszélek? Még csak véletlenül sem tetszik az az aranyos kis anyajegy szeménél és a csábos parfüm illata. Khm... Azt hiszem most inkább kikapcsolom az agyam mert kezdek úgy viselkedni ahogy még sosem szoktam és ez nagyon fura!
Valami hirtelen elkezd csipogni hang felé fordítom a fejem, értetlenül pislogok Valera mikor arra kér álljak fel. Nos ilyet sem értem még meg, hogy ha valakihez közeledtem így-úgy akkor az vissza utasít... De hát mindegy, ha ezt akarja akkor ezt. Gyorsan felállok összefont karokkal. Bár nem értem miért én vagyok a durcás, ha én kezdeményeztem ezt az egészet, ha nem tetszik neki nem tehet róla. Már majdnem bocsánatot kérek mikor elővesz valamit és kijelenti vércukrát kell megmérnie. Hát így már minden más. Emlékszem, hogy Cami említett valamit, de nem mondta,hogy cukorbeteg. Gondolom elég komoly lehet ha ennyire pontosan mindent be kell tartania. Ahogy megszúrja ujját inkább más fele nézek, nem szeretem a vért..mindig felkavar, majd vissza fordulok. Kijelenteni, hogy mi az eredmény így nem kell aggódni hogy bármikor össze rogyik vagy tudom is én mi történik ilyenkor. Nem örülnék neki, ha bármi történne vele már csak azért sem mert nem tudnám mit kell tenni. Ezután elindul az asztal felé ahol a kis kajacsomag van, Cami mindenre gondolt.
-Aranyos vagy, de nem kérek semmit. Jó étvágyat! - Vissza megyek ahhoz az asztalhoz ahol a telefonomat hagytam mivel pittyent egyet. Feloldom a zárat majd látom, hogy jött egy sms apától. Azt kéri hívjam fel ezért így is teszek. -Szia, A..- Köszönök de közbe vág. Hosszú hegyi beszédbe kezd miben kifejti, hogy egy ilyen fontos dolgot csak így sms-ben mondok le meg sem mondva miért. Szívem nagyot dobban, nem tudok mit mondani. Érzem, hogy szemembe könny gyűlik még szerencse, hogy háttal vagyok Vale-nak így nem lát semmit arcomon. Nem értem miért nem mondom meg neki, hogy mi van, hogy bezártak és nem tehetek róla. Annyira kiakadt, hogy nem érne semmit szerintem, vagy más az oka? Lehet tényleg nem akarok menni, lehet pont jól jött Cami akciója. Nagyon szeretem apát, de a barátnőjét ki nem állhatom. Elakarta hozni a vacsira, a KÖZÖS VACSINKRA! Micsoda dolog ez ? Nem kell nekem az a boszorkány.
-Nem érdekel mit mondasz, találkozz csak azzal a ribanccal!- Idegesen teszem le a telefont, majd eljut agyamig mit is mondtam . Elkeseredetten rogyok össze a pad mellett.
-Vale, van egy zsepid?- Kérdem halkan.

Valentine &&

Mindig tudom mit miért teszek, szeretek tudatosan viselkedni. Most azonban ezt az erényt elvesztettem. Nem tudom mi ütött hirtelen belém mikor apámmal beszéltem telefonon. Egyszerűen annyira kihozott a sodromból, hogy a nőjét is akarta volna hozni a vacsoránkra. Mi lesz? A végén még be is költözik hozzánk? Ki is futnék a világból, nem kell nekem mostoha sem egy új barátnő, van belőlük alig...vagyis nincs olyan sok mert inkább tartanak tőlem, vagy utálnak mert gonoszkodó vagyok, de ettől függetlenül nem vagyok egyedül. Lehet nem kéne ennyire ellenségesnek lennem elvégre, ha rátalál az új szerelem akkor miért is állnék a boldogsága útjába nem igaz?! Hát nem igaz! Ne olyant válasszon aki csak pár évvel idősebb nálam. Förtelmes, ez olyan mintha az egyik barátnőm apjával kavarnék...kiráz még a hideg is! De valahogy az, hogy tudom rosszul választott nem vigasztal mivel nem kellett volna leribancoznom mostani szerelmét..(márha őt annak lehet nevezni) Bűntudatom van amiért veszekedtünk és lecsaptam a telefont, de valahogy úgy érzem nem lenne bátorságom bocsánatot kérni, legalábbis most nem. Szemem világa kezd homályosulni ahogy a krokodil könnyek gyűlni kezdenek. Pad mellett összekuporodva kérek egy zsebkendőt szipogva. Hirtelen még az sem érdekel, hogy esetleg meglát valaki, ez esetben Valentine sírni. Sosem mutatkozom mások előtt gyengének, sebezhetőnek . Nah és a sírás? Hát azt még egymagamban sem nagyon szoktam nem még más előtt. Valamiért azonban úgy érzem előtte nem kell elrejtenem érzéseimet, pont úgy ahogy Cami előtt sem kell. Milyen furcsa dolgokat vált ki belőlem ez a testvérpár?! Borzalom!
Felém nyújtott zsebkendőcsomagból kiveszek egyet. -Köszi..- Motyogom halkan és megtörlöm sós könnyel itatott arcom. Jól esik most, hogy van valaki mellettem, jól esik Vale közelsége. Akaratlanul is közelebb ülök hozzá és ráhajtom vállára fejem.
-Örülök annak, hogy nem tudok innen kimenni..- Akarok róla beszélni? Nem igazán, de úgy érzem csak úgy dőlnek belőlem a szavak. -Ezen a napon mindig együtt vacsorázunk apámmal bármi történjék és elakarta hozni az új kis nőcskéjét aki a barátnőm lehetne...- Kezem ökölbe szorul, hangosan kimondani azt ami fejemben cikázik még rosszabb mint, ha kimondatlanul marad.
-Hát ez volna a nagy sztori.- Félmosolyt megeresztve pislogok fel rá. - Mit szólnál hozzá, ha ilyen felelsz vagy felelszet játszanánk? Én válaszoltam a kérdésedre, most akkor te jössz. Hm....szereted a szemed alatt lévő kis pontocskát?-Nevetve érintem meg szépségpöttyöt mutatóujjammal.

Valentine &&

Fogalmam sincs miért öntöm ki szívem ennek a fiúnak. Tulajdonképpen azon kívül, hogy Cami testvére nem nagyon tudok mást róla..jah de azt igen, hogy cukorbeteg és ennyi.  Lehet, hogy holnapra szétkürtöli, hogy milyen gáz nekem, vagy hogy egy egyetemista lány a vállán sírdogált, de az is lehet, hogy mintha régóta barátok lennénk csöndben meghallgat és még ha nem is felejti el, de nem adja tovább gondjaim. Igazából  az utóbbiban hiszek, legalábbis abban szeretnék.
Miután panaszom rázúdítottam várom, hogy mondjon valamit. Bármit, de  tényleg akármit csak valamit, hogy jogos háborodottságom vagy, hogy ép ellenkezőleg ne legyek ilyen mert..mert csak! De ehelyett kis csönd után egy oh hagyja el száját. Hát mit mondhatnék ez aztán a remek tanács. Oh..értem én! Viszont érintése sokkal tömörebb tartamú. Jól esik közelsége, nem tudom miért de olyan biztonságot nyújtó itt ücsörögni mellette. Sosem szoktam hagyni, hogy bárki is hozzám érjen..legalábbis nagyon ritkán és azt se fiúnak, persze apa kivétel. Most még is szótlanul és grimasz mentes arccal hagyom, hogy karom simítsa. Mindenféle rossz érzés helyett valami kellemes tölt el, jól esik csak tudnám miért. Gondolom ez egy bevált módszer, a kis királylánykák kik körülveszik oda vannak meg vissza érte. Hát drága Valentine én nem lettem a rajongód..SOHA!! csupán jól esik most valaki közelsége..igen! Minden bizonyára ez a logikus magyarázat.
Sosem szerettem a csöndet, olyan kínos...olyan semmilyen. Mindenféle gondolat ami zakatol, pörög-forog fejemben elkell csitítani így hát kérdez felelek játékot felhozva felkínálok egy lehetőséget. Kérdésem már elhagyta szám még pedig kis pöttyöcskével kapcsolatba ami szeme alatt van. Valami furcsa késztetést érezve még meg is érintem, de hamar elkapom onnan kezem. Válasza meglep. Hogy lehet egy ilyen kis apróságot utálni?
-Szerintem nagyon aranyos.- Nemes egyszerűséggel jelentem ki és aztán jó nagy pofont le is keverek képzeletben magamnak. EZT MIÉRT HANGOSAN MONDTAM???? Annyit kellett volna mondanom, hogy hát ez csak egy pötty mi tetszhet rajta? Vagy, hogy nem vészes... vagy valami hasonló dolgot ami olyan Polly-s, nem pedig ilyen kis ...ilyen kislányosat. Megköszörülöm torkom majd előállok egy új kérdéssel. -Gondoltál már arra milyen lenne csókolózni velem?- Felvonom egyik szemöldököm, teljes komolysággal nézek rá majd az idióta kérdésemtől elnevetem ismét magam ahogy azt korábbinál is tettem. -Remélem nem tettem fel rossz kérdést..- Halkan jegyzem meg miközben közelebb hajolok kicsit.

Valentine &&

Érdekes elgondolkodni azon mit miért teszünk, minek milyen mögöttes tartalma van. De nagyon nehéz ez tenni, ha nem gondolunk semmire. Ez egy kicsit furcsán hangozhat, megértem de ez is csak azt taglalja mennyire zavarodott vagyok jelen pillanatban. Csak cselekszem, csak kérdezek, de nem tudom mit miért. Kedves vagyok, pedig nem szoktam az lenni, akaratlan érintést teszek és nevetek. Mint egy kislány, mint egy őrült. Furcsa! Azért tartom magam őrültnek mert olyan vagyok amilyen régen? Túlságosan belém ivódott a gonosz szerep és már azt tartom normálisnak. Ez elég kellemetlen nem de? Nincs mit tenni, mindenki sorsa meg van írva, így majd csak lesz valahogy. Lehet változni fogok pozitív vagy negatív irányba. Lehet sokakat fogok még megbántani, de az is lehet Ő lesz az egyik olyan személy aki megízlelheti, ha olvad a jég.
Azt hiszem kupán kellene vágnom magam, lehet ez csak egy rossz álom. Aranyosnak tartom őt, pedig nem akar az lenni. Az előbb pont azt gondoltam, hogy lesz ahogy lesz  most még is elakarom dönteni, hogy az lenne a legjobb, ha utálatot szítanék. Valahogy most azonban nem jönnek a lenéző, szemét szavak így csak egy vállrendítéssel reagálom le mondandóját.
Becsapom saját magam! A mozdulataim ellenkeznek a szavaimmal, vagy a gondolataimmal. Ha azt akarom, hogy Vale is olyannak lásson mint szinte mindenki, egy elviselhetetlen nőszemélynek akkor miért vagyok még is ilyen bájosan viselkedő, ostobaságokat kérdező zavarodott lány? Minek kellett megkérdeznem, hogy megakar-e csókolni? Mivan, ha azt hiszi, hogy én megakarom őt... Mert ugyebár ez nem így van! Elmerengek egy pillanatra nem figyelve mit mond. Csak azon tudok agyalni mi történik velem. Utolsó szavaira figyelek csak fel.
-Mi?- Kérdezek vissza rápillantva. Ekkor olyat tesz amire nem igazán számítottam még úgy sem, hogy aktuális a témához. Egy csók! Nem túl hosszú, de még így is édes és élvezhető. Szívem hatalmasat dobban míg szemem lehunyom egy pillanatra. Melegséget érzek, olyan mintha valami kitöltené a bennem lévő űrt és ez megrémiszt. Olyan régóta egy üres szoba a szívem, hogy már teljesen megszokottá vált. Most pedig teljes pompában díszeleg..csöppet sem elhanyagolt, csöppet sem magányos. Ahogy ajkaink elvállnak egymástól gyorsan nyitom ki szemeim. Mély levegőt véve próbálom kiokoskodni most mit tegyek vagy mit mondjak. Üssem meg? Miért tenném én hoztam fel a témát és bármennyire is furcsa, de jól esett. Akkor mit tegyek. Riadtan kapkodom tekintetét arcán, először érzem tehetetlennek magam. Elkell döntenem, hogy dacolok új érzéseimmel vagy hagyom hogy dúljanak fel mindent akár egy hurrikán.
-Most először csókolt meg olyan akit én is megakartam..- Hirtelen csúszik ki számon. Szemeim elkerekednek, kezem szám elé kapom. Te jó ég! Teljesen megőrültem? Talán igen, de legalább nem csaptam most be magam.