at Griffin's place - Axel & Griffin

Kigúvadt szemekkel nézem a két kis vöröst, ahogy azonnal egy hullámhosszra kerülnek, engem pedig gyakorlatilag mind a ketten elfelejtenek. Remek, hagyjam itt őket romantikázni egy ideig? A macska eddig felém sosem közeledett így, csak menekült előlem, szóval inkább nem próbálkozok be most nála, még a végén véresre karmolná meg harapná a kezeimet, az pedig nem lenne jó móka. Viszont Axellel tényleg úgy néz ki, hogy nagyon jól kijönnek. A kis vörösek szövetkeztek volna titokban egymással? Fogalmam sincs, de amint lehet, lepasszolom valakinek a macskát, mert a végén még éhen marad nálam, mivel enni sem hajlandó. Nincs szívem félbe szakítani őket, de hátsó szándékaim is vannak, talán Axel képes lesz valami kaját beletukmálni Bobekba, és akkor egy újabb pár napig nem kell azon aggódnom, hogy éhen fog halni a macska.
Az idő csak telik, ők meg jól elvannak, én meg... csak úgy vagyok, bégül is nem sietek sehova sem, és még csak úgy sem érzem magam, mintha gyertyatartó volnék, de tényleg…
-Az öngyújtóra és a füzetre emlékszem, a többi pedig... mindent bevittem Derek régi szobájába, onnan válogathatsz.  - intek, hogy mozduljunk akkor innen a szoba felé, és a kérdésére már csak út közben válaszolok
- Bobek friss szerzemény, Derek hozta, hogy ha Ő kiköltözik, akkor ne maradjak egyedül a házban, csak éppen a macska ki nem állhat engem, két nap óta most látom először. - Benyitok Derek volt szobájába, ami a bútorokon kívül teljesen üres, sehol egy poszter, vagy személyes tárgy, legalább is, ami Dereké lenne, ugyan is a hatalmas francia ágy felét beterítik mindenféle kacatok, a baseball ütőtől kezdve a cigi papíron keresztül egészen a vörös csipkés tangáig minden van ott, azt tanúsítva, hogy itt pár napja hatalmas buli volt.
- Túrd át, hátha találsz valamit, ami a tied, vagy ha megtetszik valami, vidd el nyugodtan, kétlem, hogy értük jönnének a többiek. A füzetet meg a gyújtót rögtön hozom. - Azokat még a buli utáni reggel vittem be a szobámba, mikor megtaláltam őket. A füzetet meg akartam nézni, de teljesen kiment a fejemből. Tudom, hogy Axel jól rajzol, de igazából még nem láttam semmit, sem amit Ő készített volna, hát itt az alkalom, hogy megnézhessem, milyen ügyesen forgatja a grafitot.
Átmentem a szobámba, felmarkoltam az említett cuccokat, majd visszamentem Axelhez. Az öngyújtóját a kacat halom tetejére dobtam, magamat meg föl az ágy üres felére, hátradőlve teszem kényelembe magam, majd nyitom ki a füzetet az elején, és tanulmányozni kezdem a rajzot.
Szemeim hatalmasra nyílnak, mivel egyáltalán nem erre számítottam, de igazából nem is tudom mire számítottam, nyílván nem hello kittys cicákat meg királylányokat fog rajzolgatni, de… tovább lapoztam, majd gyorsan végig pörgettem a füzet lapjait az ujjaim között.
Én… én voltam a rajzokon vele együtt, félre érthetetlen pozíciókban.  Nagy nehezen elszakítom a rajzoktól a tekintetem, és az ifjú művészre esik a pillantásom.
- Baromi jók, de lehetnének valósághűbbek is, nem gondolod? - jelenik meg egy vigyor az arcomon, hisz tényleg baromi jók, de az apró részleteket elszúrta, ejnye-ejnye. Milyen dolog ez?

Sokára is, vacak is... bocsánat...

- Csak poén szinten merült fel, hogy hoz majd nekem egy kis vakarcsot, hogy ne legyek egyedül, de sosem mondta, hogy tényleg fog hozni nekem egy macskát. Inkább hozott volna új lakótársat.. - egy ember tud magáról gondoskodni, és nem kell körbe ugrálni, sokkalta kényelmesebb, mint egy macska, na meg akkor csinálok mellette bulit meg jöhetnek át a haverok amikor csak akarom, de egy macska?? Biztos kikészülne ha max hangerőre felnyomnánk az erősítőket. Ergo, tényleg nem tarthatom meg.
- Lehet, igazad van, és tudja, hogy nem akarom őt itt, de akkor miért nem szökik el? Biztosan van, olyan hely ahol ki tudna osonni. Plusz az elmúlt két napban őt hajkurásztam, mentem a hangja után, ugyan is végig dorombolt. – Ez az amit nem értek. Két napig végig dorombolt, leszámítva azt a pár órát, amíg feladtam a keresését, mert aludtam, vagy mert ette, vagy mert jött hozzám valaki… Nem is csoda, hogy kimentek Axel cuccai a fejemből, pedig már akkor meg akartam nézni a füzetét, amikor megtaláltam, csak akkor… hát forgott velem az egész világ, és jobbnak láttam inkább pihenni egy csöppet.
A szobámból visszatérve látom, hogy Axel nagyon belemerült egy könyvbe, nem is zavarom, hanem leteszem magam, és lapozgatni kezdem a füzetét, amiben én vagyok. Na meg Ő. És… baromira tetszik, amit látok. Nagyon szépen rajzol, nem is tudtam, hogy ennyire ügyes… már korábban el kellett volna csórnom tőle az egyik füzetét, hogy megnézhessem a rajzait, de talán nem is baj, hogy nem tettem. Pár hete még talán meg is lepett volna az egész, és nem tudnék mit kezdeni a helyzettel, de azóta, változtak a dolgok. A buli, a csók… Hazudnék ha azt mondanám, hogy egyszer sem jutott az eszembe, mert igen, nagyon is az eszembe jutott, de erről neki nem kell tudnia. Nem kell tudnia semmiről sem, hogy miért? Mert egyszerűen így látom jónak. Nem kellek én neki, csak azt hiszi, hogy igen… illetve fogalmam sincs mit akar pontosan… a rajzai alapján belebújni az ágyamba.
Gyorsan kikeresem azt a rajzot amelyik a legjobban elnyerte a tetszésemet, felállok, és Axel elé sétálok. Olyan kis alacsony hozzám képest!
-Igen, végig néztem. Az összeset. Mióta rajzolod ezeket? Van több ilyen füzeted is? Megmutatod? - kérdezem egy kis óvodás izgalmával a hangomban. Tényleg akarom látni, szeretném tudni azt, hogy hányszor is vetemedett arra, hogy lerajzoljon minket... engem.
-Viszont a tetoválásaimat tényleg elrontottad... akarod megnézni, hogy kijavíthasd őket?-

- Tudom, hogy nem hozzák, de úgy sokkal könnyebb lenne, plusz nem akarom, hogy valami tök idegen költözzön be aztán meg lenyúlja a cuccaimat és eltűnjön, mint szürke szamár a ködben. -Nagy igényeim vannak? Nem hinném, csak már jártam így egyszer kétszer, és azóta, megválogatom azokat az embereket, akikkel össze cuccolok. Derek ilyen szempontból jó volt, őt már régebb óta ismertem.  
- Nem szeretek egyedül lakni, szóval valakit mindenképpen akarok ide, és a fantom macska nem elég. Ha tudsz bárkit, aki lakást keres, akkor szólj! Vagy ha esetleg neked kéne… - Talán nem lenne jó ötlet őt ide költöztetni, de… a francba, költözzön ide, ha kell neki lakás, aztán majd kitalálok valamit, hogy ne az a buli jusson az eszembe, akárhányszor csak meglátom a helyes kis száját.
Megijeszteni, de kit is? Jah, persze, a macskáról volt szó.
- Valószínű, hogy berezelt tőlem, nem ez lenne az első alkalom, hogy valaki megijed tőlem. - Bár, hogy mivel ijeszthettem meg arról halványlila gőzöm sincs. Inkább maradjunk csak annyiban, hogy szimplán nem csípi a burámat.

Látásom nem terjed tovább a rajzokról arra, hogy a háttérben mi is lehet. Nem veszem észre a lapokon a különböző eredetű foltokat, csak a ceruza / toll / ecsetvonásokat kémlelem, és csodálom. Mindig is csodálatot éreztem azok irányában, akik ennyire értenek valamihez, legyen rajz, írás szobrászat festészet. Én magam gitározok, de a tudásom oly távol van a nagyokétól, hogy abba belegondolni sem merek. Inkább csak a saját szórakoztatásomra pengetem a húrokat. De Axel rajzai... vajon csak szórakozásból rajzol saját magának?
Közel sétálok hozzá, és lenézek rá, nem értem a tekintetét. Őt is megijesztettem volna, vagy csak az a tény ijesztette meg, hogy beleláttam a gondolatai közé amíg a füzeteket lapoztam át? Egészen biztos az utóbbi, én is frászt kapnék, ha valaki belenézne a naplómba. Már ha lenne naplóm, de nincs, mivel nem tizenéves kislány vagyok.
Nem kertel, hanem egyenesen felel a kérdéseimre, és ezt nagyon értékelem. Semmi kedvem se lett volna ahhoz, hogy holmi talányos szövegekből kelljen kiszűrnöm a lényeget.
- Szeretném látni a többit is, megmutatod? - Egy éve rajzolja ezeket… látni akarom, az összes rajzát látni akarom!
Az utolsó kérdésemre csak bólint, alig észrevehetően, de én kiszúrom, hisz végig az arcát tanulmányoztam, és a szemeit. Kibújok a pólómból, és az ágyra dobom, majd még egy lépést teszek Axel felé, és a pólója után nyúlok, ha engedi, akkor leveszem róla.
- Ha én is, akkor te is! - Ne hogy már csak én félpucérkodjak, plusz kíváncsi vagyok, hogy van e valami minta a bőrébe varrva.

- Ne szórakozz, itt az üres szoba, én nem akarok idegent, neked meg hely kell, ahol lakhatsz! Szedd össze a cuccaidat és hozd majd át, hétvégén meg megünnepeljük azt, hogy beköltöztél. - Jelentem ki a legtermészetesebb hangszínnel. Hisz miért is ne költözhetnénk össze? Jó buli lesz... annak kell lennie, ha meg nem, akkor… olyan nem lesz. Igaz, eddig még nem igen volt alkalmam őt megismerni, csak annyit tudok róla, hogy szeret bulizni, ugyan annyira amennyire én, tehát kétlem, hogy annyira ne jönnénk majd ki.
- Tényleg ne ellenkezz, szeretném, hogy ide költözz. - Vigyorgok rá. Oh, igen, szeretném, hogy ide költözzön. Ő életben tartja a macskát, én meg Őt egy-egy buli után, már amikor én nem ütöm ki magam annyira. Még szerencse, hogy a másnapokat jól szoktam bírni, csak kell egy kis speckó koktélt innom, és már jól vagyok.
- Ne próbálkozz kifogásokkal, ha kell, a hajadnál fogva húzlak ide. - Elhatároztam, hogy ide fog költözni, ha tetszik neki, ha nem. Makacs volnék? Áh, csak egy egészen picit.

Megrázom a fejem válaszára. Nem akarom, hogy a lábtörlőn hagyja a rajzait. Mi van, ha épp esni kezd az eső és az egészet vághatja ki a kukába? Vagy valami hajléktalan összeszedi magának, hogy jó lesz majd azokon aludni még? Nem, ez egy cseppet sem tetszik.
- Ha már az ajtóig elhozod őket akkor simán be is hozhatod őket a lakásba, hogy aztán megvárd, míg végignézem őket. - Nem bírja megvárni azt a fél órát? Bár ha ide költözik, akkor kedvemre nézegethetem majd a rajzait, talán majd nekem is rajzol egyszer, ha megkérem…
A pólóm gyorsan küldöm az ágyra, hogy aztán az övé után nyúlhassak. Azt hittem megállítja a kezem, megfogja, és ellöki, majd hülyének nevez, amiért ilyet akarok, de nem, nem tesz semmit sem, csak a falnak simul, és hagyja, hogy levegyem róla a fölösleges ruhadarabot. Tekintetem a szemeim elé táruló sima bőrre szegeződik, egyre feljebb, míg az arcáig nem érek, majd a tetoválásait nézném meg magamnak, és a kötést a kezén. Mégis mi a szöszt csinálhatott?
Mielőtt bármit is kérdezhetnék tőle elszalad, motyog valami táskáról, de nem emlékszem, hogy lett volna nála. Mégis mi üthetett belé? Felsóhajtva túrok a hajamba, és indulok utána, hogy megkereshessem. Nem tudom hova mehetett, de ajtó záródást hallok, vagyis gyanítom, hogy nem az előszobába ment. Benyitok minden szobába, míg végül a fürdőszobában akadok rá. Közelebb megyek hozzá, de nem olyan közel, mint az előbb Derek volt szobájában. Az Ő jövőbeli szobájában. Talán az, hogy közel mentem hozzá, van, akiből az ilyen menekülést vált ki, lehet Ő is ilyen.
- Miért menekültél el? - Őt nézem, szép felsőtestét, az érdekes mintákat a karján, és tekintetem megint a kötésekre kalandozik. Egy lépéssel közelebb megyek hozzá, elkapom a karját, és leszedem róla az átázott kötést, ha hagyja. Már rég le kellett volna cserélnie. Vágásnyomok. A francba!
- Mi történt? - lépek el tőle és kezdem keresni az eü-s dobozt. Valahol itt kell lennie!

Sokára is, vacak is, ne haragudj...