Welcome! New York-ban jársz, egy olyan városban mely éjjel- nappal talpon van. Jelenleg 2013 szeptemberében vagyunk, és még iskolakezdés előtt állva érkeznek haza a diákok.
Mindenki hazajön a nyaralásból, patrikra járnak, élvezik az utolsó napokat. Már nem sokáig.
Gyere, légy részese ennek a világnak!
Belépés
Staff
Theo
Neon
Linus
Chatbox
Legutóbbi témák
» pander 4ever Vas. Ápr. 12, 2020 9:02 am by Hyde Hyde
Tárgy: Theo And Julien Csüt. Nov. 07, 2013 9:33 am
to Theo
Szörnyen lehangolt voltam, még a bunkóskodó modoromat sem tudtam hozni, annyira el voltam kenődve, Crispinnel nem alakultak jól a dolgok, akartam tőle... sokmindent, de közben még diák volt, én meg tanár, és ez mindent annyira összekevert, teljesen. Így arra jutottam, kimegyek levegőzni. Csak délután öt óra volt, de máris éjsötétbe burkolózott a park, egyedül voltam, de ezen nem volt miért csodálkozni. Vágytam valakinek a társaságára, feszültség levezetésnek, de nehéz volt ilyen embert találni este, egy tök üres helyen, mit ne mondjak, szeretem a megoldhatatlan feladatokat. Kiültem a kis salátámmal, melyet még otthon nyakon öntöttem ezerszigetöntettel, meg egy üveg cola, és máris kezdőthet a józanodás. Tanár vagyok, nem készülök berúgni, tényleg csak a józanodás a célom, vagy lealábbi lelkileg felrázni magam a kábult zsibbadtságból. Nem állt jól ez az ébresztős dolog, egyre inkább kezdett lecsuklani a fejem. Rossz volt egyedül lenni, a magányt sose bírtam, de mégis legtöbbször egyedül voltam, mert nem mindenki tudta rólam, hogy igazából kedves vagyok, jó fej... könnyen engedek mindenkinek, csak túl nagy a szeretetéhségem. És ez eléggé kihasználhatóvá tesz, sebezhetővé, ettől próbálom megvédeni magam. A Demons című dalt hallgattam, és mellé halkan hümmögve dúdoltam a dallamot. Talán fel kéne adnom a kemény álarcot, és önmagam lenni. De fiatal tanár vagyok, és muszáj valamivel megőriznem a tekintélyemet, ha nem tisztelnek, nem fogok tudni tanítani, mert ők még nem látják, de nem az én érdekem, hogy tudják az anyagot, nem nekem tanulnak, hanem saját maguknak, hogy átmenjenek a vizsgákon, hogy felvegyék őket, legyen munkájuk... de nem, tesznek ezek rá, meg rám is. Megértem, senki sem szereti az iskolát, nekem sem volt a szívem közepe, de csak az osztálytársaim miatt, állandóan csak bezártak a szekrénybe meg minden. Szar... de remélem, javulni fog a helyzet valahogy.
Szó szám: ??? ~*~ Comment: következő jobb lesz, ígérem :S