Julien Chrisander Couteau

Julien Chrisander Couteau

25 éves • október, 20, 1988 • Warriors againts youth • Mr. Emotional

His eyes upon your face His hand upon your hand His lips caress your skin It's more than I can stand

Otthon maradtam betegség miatt, a párom meg éppen ki tudja, kivel csal meg... talán már nem is érdekel, csak szépen csendben tegye, ne az orrom előtt, mert az zavar, mert ez az én házam, én vettem a szüleim pénzén, nagy, csinos, drága. A barátnőm őszontén azzal fekszik le, akit csak megkíván, de ne a házamba, mert arra allergiás vagyok. Megmondtam, hogy lakhat nálam, míg nem találom meg életem szerelmét - tehát kb örökre -, de ne hozzon fel ide senkit, és ha lehet, csináljon vacsorát, és ne csináljon kupit. A többi édesmindegy.
Nehezen kimásztam az ágyból, elsétáltam a konyhába, és kiszedtem egy üveg whiskyt a szekrényből, majd átsétálva a fürdőbe fogat mostam, és azzal öblögettem, majd vattára lötyögtetve, lemostam vele az arcomon a horzsolásokat. Halkan szitkozódtam, elestem véletlenül, ráléptem egy srác gördeszkájára, megcsúsztam és lepuffogtam a lépcsőn, tehetség, tipikus Julien, de segítséget szokás szerint nem fogadtam el, csak felvakartam magam, és odébb battyogtam, ennyi, nem nagy mutatvány. Rendeltem egy pizzát reggelire, és felkaptam a nagy kupac dolgozatot, lehuppantam a kanapéhoz, a tv elé, benyomtam, és a Supernatural közben elkezdtem kijavítani... na jó, ne hívjuk javításnak, legyen kritizálás inkább. Ahogy haladtam, egyre jobban zaklatott a gondolat, hogy bazeg, ezek teljesen idióták, és nemhogy, az irodalomhoz, vagy a történelemhez nem értenek, de azt sem értem, hogy hogy maradhattak ezek egyáltalán életben eddig?! Hogy nem baszta el őket egy busz, vagy  fulladtak meg a taknyukban, de komolyan... Felállva lementem a pizzáért, feljőve levágtam az asztalra, és brandyt szedtem elő. Fél üveg után, egészen jó hangulatban hajtogattam papírrepülőt a dogákból, és a szemetest a tv elé tolva célozgattam befele. Az összeset eldobtam, amelyik betalált, az ott is maradt, amelyik nem, azokat felszedtem, és elkezdtem kijavítani őket, némelyikhez kedves kis megjegyzéseket is fűzve, mint például: Shakespeare azt is megbánta, hogy élt!... Te melyik bolygóról jöttél? ... Mi a fasz?!... Ezt el se tudom olvasni... Te BAROM A végére egészen jól lettem, még azt a rettenetes filmet is megnéztem, a 40 és annyit, fúj, nagyon szörnyű volt, de annyi pizzával, meg a maradék itókámmal, tényleg néha még nevettem is. Aztán inkább visszatessékeltem magamat az ágyba, elterültem, és pár pillanatig néztem a plafont. The greatest thing you will ever learn is just to love and be loved in returne. Ez volt a falra írva, emlékszem, én festettem még rá. És a filmre is emlékszem, amiből volt. Olyasmi volt az elején, hogy This story is about love. The woman i loved is dead. Az enyém is meghalt egy szinten, persze nem igazából, él, velem, járunk, formálisan, de nem érünk egymáshoz, a szerelem már nincs, ez egy nyitott kapcsolat, ami már csak azért kapcsolat, mert nem akarunk úgy szakítani, hogy nem vagyunk benne azonnal egy másik kapcsolatban. Kapcsolat függők vagyunk. Fuck yeah.

Elfogadva

Tudod, hogy mindig is szerettem, ahogy írsz és ez most sem változott. Nagyon tetszett a kis írásod, ittam minden szavát és alig várom, hogy lássalak akcióban a játéktéren.
Reménykedem abban, hogy megtalálod a kapcsolatot, amire vágysz és boldog lehetsz feltételek nélkül. Irány a foglalók háza, majd játékra fel ahoj! <3 Pusszi