Cami & Bambi - filmdélután a csoportal

Camiella &&

Riadtan pattanok ki az ágyból. Megint sikerült elaludnom. Megtanultam, hogy késni néha pont olyan rossz mintha el sem mennénk és, hogy miért? Hát ez egy hosszú történet talán ráérősebb pillanatomban elmesélem. Most pedig a fürdőbe szaladok, hogy rendbe pofozzam magam. Mióta vissza tértem New Yorkba sokan néztek rám rossz szemmel, és sokan keresték bennem régi lényem. Valahogy nem találtam a helyem, aztán egy szórólapot találtam a kocsim szélvédőjén melyen egy nyitott koreai csoport megnyílásáról olvashattam. Először nem érdekelt, de aztán anya pár bíztató szava és a végén ott kötöttem. Oly annyira megszerettem a társaságot, hogy most is ép oda tartanék, ha nem aludtam volna el... Próbálom az össze vissza álló tincseket kifésülni, pontosítva a szénaboglyámat. Miután már emberibb arcom van és nem úgy nézek ki mint egy kölyök oroszlán gyorsan felöltözöm és már szaladok is le a lépcsőn. Megragadok egy almát a telefonom és sietve hagyom el a házat. Fujtatva pattanok a kocsiba, harapok egyet az almába majd gázt adva már itt sem vagyok. Igazából azért aggaszt annyira, hogy csúszásban vagyok, mert megismertem ott egy lányt, Camiellat és egész jól összebarátkoztunk. Megígértem neki, hogy segítek a filmes délután szervezésében, de ha még időben se tudok oda érni akkor hogy lehet rámbízni a szervezésben való segítést? Vezetés közben idegesen fogyasztom el "reggelim". Mikor végre megérkezem a találka helyére gyors keresek parkolót. Sosem volt erősségem pontosan beállni a két csík közé...én esetemben igaz a mondás mi szerint a nők nem tudnak parkolni. Nagy szenvedés árán, de normális helyzetben letudom állítani a motort. Kiszállok, gyorsan bezárom az ajtót és már szaladok is Cami felé ki egy padon ücsörögve vár rám. Szegény...remélem nem várt túl sokat. Órámra pillantok és szembesülök a ténnyel mi szerint nem kicsit várakoztattam meg. (BASSZUS!)
-Sziaa!!! Ne haragudj bedöglött az ébresztőm..- Kiscica szemek és lebiggyesztett ajkak, talán ez enyhít kicsit helyzetemen.