Cami & Neon → night to remember

A legjobb dolog az ember életében az az, ha van egy remek barátnője, akivel bármit és bármikor megoszthat feltétek nélkül. Számomra ilyen Camiella barátnőm, akivel már Isten tudja, mióta remek kapcsolatot ápolok. Nem is meglepő, hogy hébe hóba egymásnál alszunk és olyankor hatalmas kibeszélő show-t tartunk.  Ilyenkor senki nem szokott szárazon megmenekülni, mindent kibeszélünk… de hát ez a barátnők feladata, nem igaz?
Anyáék is kedvelik őt, meg a testvérét is és a szüleik is nagyon rendesek, ezért tisztában voltam azzal, hogy a válasz igen lesz erre az egész dologra.
Izgatottan jöttem haza a suliból, persze miután megint megkaptam a szokásos törési adagomat Linus-tól. Az a fiú az őrületbe fog kergetni egy szép napon! Nem elég, hogy majdnem egy évig elviseltem a drogos szokásait, most előttem szedegeti fel a csajokat és próbál féltékennyé tenni. Sikerülne neki? Hogyne sikerülne! Hisz teljes szívemből szeretem azt a szemétládát, és még mindig képes lennék érte csapot-papot otthagyni, ha ezzel megakadályozhatnám a rossz döntésekben.
De nem, ő más utat választott én pedig tiszteletben tartom a döntését, és remélem ő is az enyémet. Bár eddig ez nem látszik, de a tapasztalt emberek szerint az idő minden sebet begyógyít, vajon a szerelmi sebet is?
Gyors megrázom fejemet, próbálva ezzel kikergetni a gondolatokat belőle, kevés sikerrel persze. Hatalmas sebességgel szedtem ki táskámból a könyveket, majd alvó és csereruhát téve bele ültem le még a gép elé. Tudom, hogy útra kéne kelnem lassan, de hajt a kíváncsiság. Egyből Linus oldalára megyek, és a szívemet megnyugvás önti el mikor meglátom a szingli státuszát.
Fejemre húzva a fejhallgatómat zárom ki a külvilágot, majd gyorsan szedve a lábamat indulok el Camiék otthona fele.
El is felejtettem megkérdezni, hogy mit vigyek a boltból, ezért előkapva a telefonomat tárcsázom is a számát. Mosolyogva várom, hogy felvegye s mikor ez megtörténik hangosan köszönök bele.
- Szia Cami, csak azért hívlak, hogy megkérdezzem mit is vigyek hozzád. – dobolok ujjaimmal az ablak párkányán, miközben nézem az előttem elhaladó szerelmespárokat. – Rendben, akkor azokból hozok. Okés, szia. – teszem le, majd visszatéve a fülesemet megyek a boltba.
Fél óra vásárlás után, tudni kell, hogy nagyon válogatós vagyok édesség szempontjából, két csomag Haribóval, három csomag chips- szel hagyom el a boltot, kezembe egy Mars csokival. Remek vásárt futottam saját magammal, ezért elégedetten indulok most már ténylegesen el Camihoz.
A buszon ülve gondolataim megint Linus-ra terelődnek, és én hiába próbálok tenni valamit ellene nem lehet. Csak rajta kattogok, és az sem segített a dolgon, hogy a következő megállónál ő is felszállt a járműre. Szívem kihagyott két ütemet, majd nagy levegőket véve próbáltam eltűnni a székembe, reménykedve abban, hogy nem fog meglátni.
Már épp kezdett leesni a szívemről a kő mikor beleszólt a mikrofonba a busz sofőr, a nevemen szólítva, hogy kezdhetek az ajtó fele menni. Fenébe, egyből rám nézett, sunyi vigyor éktelenkedett arcán majd mikor elmentem mellette magához húzott. Leverve kezét magamról pattantam le a kocsiról, majd futásnak eredve indultam meg barátnőmhöz, éreztem, hogy valaki követ így a hosszabb és nehezebb utat választva érkeztem meg.
Sajgó oldallal érkezek meg Camihez, majd egyből becsengetve dőlök neki az ajtófélfának, hogy kifújjam magam.