bambi && noel - pizsi party

Nem hiszem el! Hogy lehetek ennyire.. ennyire papucs? Ugrok én minden szóra bárki mond nekem bármit, egyem a jó szívemet. Megint belementem egy tökre értelmetlen dologba, mely kizárólag a lányoknak fontos nekem nem. Pizsi buli. Miért is járok én ilyen helyekre? A válasz egyszerű. Bambi. Imádom a fejét, hiszen ő a világ legeslegjobb barátja és tűzbe is ugranék miatta – még akkor is ha tudom, hogy a tetkóimnak akkor lőttek - , mert egyszerűen imádom. Mindig ott van nekem ha kérem és ő az egyetlen, aki tényleg el tudja milyen vagyok. A hátborzongató kinézetű, jó fej, okos, az ikertestvérem, Jeremiah, ellentéte. Na jó azért ennyire nem vagyok tökéletes, mint a leírtak is mutatják, de viszont a tesómnál sokkal jobb vagyok, aki egy hazug, drog-, szex- és alkoholfüggő semmirekellő hányadék. És akkor most még szépen fejeztem ki magam. Nem utálnám ennyire ezt az énjét ha kedves lenne velem, vagy nem ellenem fordítaná az anyánkat, akit a múltkor is én mentettem meg Jeremiah hülyesége után. Nem értem az ilyen embert, komolyan nem. Nem érdekli a családja, csak a saját, haszontalan világa. Már ezen apró gondolat foszlánytól is ideges leszek, kezeim ökölbe szorítom és a falba vágom. Mindent az én káromra csinál, de legalább az édesanyánkat ne keverné bele, aki a világra hozott bennünket és mindennél fontosabb számomra. Miért? Azt hiszem erre a kérdésre sosem kapok már választ..
Kikészítem a cuccokat, amiket Bambihoz szeretnék vinni és berakom a converse táskámba. Hát szép kis esténk lesz. Olyan dolgaim vannak, melyeknek nem szabadna lennie egy hetero fiúnál, de hát Bambi az Bambi. Nem értem miért megyek bele az ilyen őrült ötleteibe, ami csak rám nézve őrült egy lány szemszögéből tök normális. Azt hiszem befolyásolható vagyok, de csak akkor ha a szeretteim teszik ezt velem, másokra akkor sem hallgatok ha az életem függ is tőle. Makacsságból négyszer annyi jutott nekem, mint egy átlagos makacs embernek. Hát úgy tűnik nekem is vannak rossz tulajdonságaim. De úgy őszintén kinek nincsenek?
Fél óra az út a Kwon rezidenciáig. Fél óra egyedül a sötétben, a kihalt utcán, ahova még kutya sem járna, ha ez nem New York lenne. Itt éjjel is ugyanolyan élet van, mint nappal, talán még nagyobb is, a mai emberek inkább éjjeli baglyok, mint nappali nem tudom micsodák. Imádok itt élni, itt születtem és itt halok meg. Nincs mese ez a város egy álom. Ki ne szeretne itt élni?
Nem soká meg is érkezem az úti célomhoz. Mindenféle kopogás, vagy csengetés nélkül benyitok a házba, annyiszor voltam már itt, mintha otthon lennék, ezért nem érdekelnek az alapvető eljárások. Egyenesen Bambi szobája felé veszem az utat és mindenféle köszönés nélkül benyitok.
- Nem hiszem el, hogy már megint rávettél egy pizsama partira. Ez annyira.. annyira nem férfias. Mintha homoszexuális lennék komolyan úgy érzem magam – kezdem el és fejezem be a panaszáradatom erre a percre. Ledobom a táskám az ázsiai származású lány mellé, majd elkezdem kiszedni belőle az elhozott cuccokat. - Hoztam kispárnát, amit tőled kaptam – veszem elő az első dolgot, ami a kezem ügyébe akad, az ufós alvó alkalmatosságot. – Rózsaszín körömlakkot, mert azt szereted, smink szettet, pizsamát, amit tutira nem fogok felvenni és hajsütő vasakat. Remélem nem hagytam otthon semmit – mondom unottan és lehuppanok az ágyra. Kezdődik a halálom századjára is.

Remélem nem tűnik bunkóságnak, hogy mindig csakúgy, mintha itt élnék pelenkás korom óta jövök be a házba mindenféle illedelem nélkül. Emlékszem egyszer, mikor összevesztem anyával, mert Jeremiah pártját fogta átrohantam ide, de nem volt itthon senki. A kulcsot kivettem a lábtörlő alól, kicsuktam a házat és bejöttem, levágódva a kanapéra néztem Bambi apukájának a film gyűjteményéből valami akció mozi sikert. Pechemre Bambi szülei hamarabb hazatévedtek, mint a lányuk és ez kissé ciki volt nekem. Annyi szerencsém van, hogy szeret engem ez a család, talán még jobban is, mint a sajátom. Jó lenne itt élni velük, de anyámat mégsem hagyhatom ott a beszámíthatatlan Jeremiah- val, még a végén önkívületi állapotában bántani fogja őt. Fogalmam sincs a testvérem bántaná- e anyánkat józanul. Tudom, hogy utálja a neve miatt, de azért nem fogja bántani. Vajon szereti őt? Van olyan szörnyű ember, hogy tenne ellene? Nem tudom, d elehet jobb ha nem is tudom meg, nem akarok kockáztatni.
Mikor jártam utoljára a Kwon rezidencián? Már eléggé régen, nem volt kedvem az utóbbi időben semmihez anya sérülése miatt, amit természetesen Jeremiah okozott neki a tudtán kívül. Csak otthon ültem és figyeltem édesanyámat nehogy valami baj legyen a vágás helyén. Mindössze annyit kommunikáltam a barátaimmal, hogy közöltem velük ’Nem, még nem golyóztam be, teljesen jól vagyok itthon. Hogy holnap találkozzunk? Bocsi, de most nem megy, majd pár hét múlva. Nem, mondom, hogy nem kell nekem pszichológus.’ Szóval úgy belegondolva a dolgokba már minimum egy hónapja nem léphettem át e ház küszöbét. Nem hiszem, hogy máskor is lesz ilyen hosszú kimaradás, nem lehet tőlem olyan könnyen megszabadulni.
- Ha pucér lettél volna.. - húzom féloldalas vigyorra a számat, de mivel úgy tekintek Bambira, mint a tulajdon húgomra nem izgatna fel a meztelen látványa. – Hát.. felöltöztetlek.- vágom rá rezzenéstelen arccal, majd elröhögöm magam. Más szerintem ölni tudna azért ha egy olyan nő, mint Bambi Éva kosztümben parádézna előtte, de én nem. A közelében tényleg homoszexuálisnak érzem magam.. a fenébe! Szereznem kell egy barátnőt, vagy egy kurvát oly’ mindegy csak ne nézzek ki ferde hajlamúnak.
- Szerintem bokszerben leszek, az van rá írva, hogy ’Do you want a fuck?’- mosolyodom el, csak ebben az a poén, hogy nincs poén. Tényleg egy ilyen feliratú alsónadrágot rejtegetek a fekete farmerem alatt. Inkább ez, mint a Toy Story- s pizsama, otthon is mindig egy- egy bokszerben alszom, ami a pizsamámat jelképezi. Itt miért ne tehetném ugyanazt? Tök logikus, ne szakítsuk meg a jó hagyományt. Lányoknak pizsi, fiúknak bokszer. Probléma? – Ja, cuki a pizsid. De az ott mi rajta? - hunyorítom össze a szemeimet, mert sehogy sem tudok rájönni, hogy egy egyszarvú vagy egy csillámfaszláma van a rózsaszín valamin.
- De szeretek itt lenni csak most olyan kedvetlen vagyok te is tudod. A kedvedért viszont megpróbálom a lehető legjobban érezni magam – mosolyodom el ezúttal őszintén, majd eszembe jut valami életbe vágóan fontos. – Hoztam bőrkesztyűt a hajsütéshez! Nem akarok megint égési sérülésekkel hazamenni, még a végén az egyik tetkóm megy így tönkre és az tragédia lenne. – nevetem el magam és előkotorászom az említett ruhadarabot a táskám oldal zsebéből. Indulhat a buli!