Zandra Jay

Zandra Jay

18 • január, 21, 1995 • Cravers • Fallen

Mon coeur n’est plus comme avant
Car il s’endort tout doucement

Arcom lassan elmerül a víz felszín alatt. Elnézést, uram. A lánya vagyok?
Látod a lányt, akit elsodort az idő, akit összetört az élet röpke 18 év alatt. Nem azért vagyok ilyen , mert ehhez van kedvem. Láss engem, nézz be az álarcom mögé... könyörgöm.
Füst gomolyog az egész szobámba. Sűrű, jellegzetes szagú émelyítő szag, belengi az egész agyamat. El akartam szakadni a testemtől, meg akartam szabadulni ettől az egész világtól. Annyira nagy kérés ez? Szeretném mindenkinek bevallani, hogy elvesztem, de azt hiszem, hogy késő, hiszen az arcommal együtt a szívem is tompa fehér színbe öltözött.
Röhejes lenne, ha azt állítanám, hogy belefáradtam az életbe, hiszen ezt ki venné be egy lázadó tininek, aki két lábbal tapos a szabályokba és 16 évesen összepakolt, majd lelépett otthonról mert azt hitte megtalálta az igazit. Gyerekes voltam és naív és egy októberi hajnalon már hiába kopogtattam a családi fészek ajtaján, hiszen előttem már egy életre zárva maradt.
Akkor lépett az életembe Ő. Harley-nak hívták, 23 éves volt és szívdöglesztő volt a mosolya. Munkát ajánlott , ami akkor az aluljáróban elég kecsegtetően hangzott, csak a részletekbe sajnos nem kérdeztem bele. Harley egy elég komoly drogmaffia örököseként szeretett volna egy porcelánbabát maga mellé, akit mutogathat, akivel dicsekedhet és egy kis plusz pénzért még ágyba is vihet.
Teherbeestem tőlem, amire nem kifejezetten volt büszke..
Magassarkúm ütemesen kopogott végig a nedves járdán úton hazafelé. Sötét volt, a sminkem kicsit lefolyt az arcomon a pára miatt. Figyelmetlen voltam. Nem hittem, hogy egy magamfajta lányhoz, aki Harley mellett szokott állni, bárki hozzá merne érni. Arra viszont nem gondoltam, hogy azokat az arcokat Harley küldte utánam. Megverni egy lányt... egy tinit, aki ráadásul várandós nem vall jómodorra.
Összevertek és otthagytak. Nem tudom, hogy meddig feküdtem ott a járdán, mire valaki megtalált és hívott egy mentőt, hogy vigyenek be. Elvetéltem.
Harley, mint jó munkaadó meglátogatott egy hatalmas virágcsokorral. Undorodtam tőle.
Mondanom sem kell, hogy nem volt felhőtlen az arca ,amikor megtudta, hogy le fogok lépni, amint lábra bírok állni, de végülis szerintem azért nem ragaszkodott hozzám, mert egy összevert lányt nem akart többé maga mellé állítani.
Egy hétig bent tartottak a kórházban, hogy lássák, hogy jól vagyok-e. Amikor az állapotomat kielégítőnek találták mehettem a dolgomra.
Felhívtam egy fiút, aki kiskoromban a legjobb barátom volt. Nem kérdezett fölösleges dolgokat, csak beült a kocsijába és egy órát vezetett, hogy megtaláljon. Állította, hogy neki van egy szabad kanapéja és ha kicsit besegítek a házimunkában és nem lógok egész nap a fürdőszobában , akkor odaköltözhetek.
Mire odaértünk a lakásába a nővére egy csomó régi holmiját otthagyta nekem, hogy legyenek ruháim, hiszen Harley-hoz nem mertem visszamenni értük.
Matt olyan mintha az őrangyalom lenne. Megfogta a kezemet a legmélyebb gödörben és talpra állított, hogy felépíthessek egy normális jövőt magamnak. Biztosan megérdemlem én őt?

Elfogadva

Szépen megírt ET volt, érdekes. Nem szaporítom tovább a dolgot, irány foglalózni majd játszani. Isten hozott.